A Csodák Tanítása című könyvet, magyarországi megjelenésekor kaptam ajándékba Zseraldinától, a keresztlányomtól. Addigra már befaltam az összes könyvet, amik megtaláltak az útkeresésemben. (Louise L. Hay, Balogh Béla, Drunvaló Melchizedek, Vlagyimir Megre, Dan Millmann, Deepak Chopra, James Redfield, Eric Pearl,Echart Tolle) Túl voltam jó néhány személyiségfejlesztő tanfolyamon: Reiki, Agykontroll, Életvirága, Kapcsolatteremtő gyógyítás. Tanulmányoztam a számmisztikát, foglalkoztam a gyógynövényekkel, kristálykövekkel, ingával, jobb agyféltekés rajzolással… de még mindig nem tudtam, melyik az én utam. Mi az, amiért én megszülettem? Mi a feladatom?
Hívő református családból származom, rendszeres templomba járó voltam, egészen Édesanyám haláláig. Majd amikor Ő 63 évesen, szörnyű kínok között, csontvelőrákban meghalt, úgy éreztem, hogy nekem ez az Isten nem kell. Pedig Édesanyám hite az Ő Istenében példaértékű volt. A fájdalmak, a reménytelen gyógyulás, a közelgő elmúlás biztos tudata ellenére is azt kérte, hogy a fejfájára írjuk rá: Igen Atyám, mert igy láttad jónak. (Mt, 11.26)
Igy aztán, amikor A Csodák Tanítását elkezdtem olvasni nagyon zavart keresztény nyelvezete. Az Isten szót sokáig behelyettesítettem az Univerzum vagy a Szent Szellem kifejezésekkel. Akkor már tudtam, hogy az Isten nem büntet, hanem maga a SZERETET, hogy az Isten nem ítél el, mert bennem van.
A Csodák Tanítását kezdetben úgy olvastam mint egy könyvet. Rendszerint elaludtam olvasás közben, mert sok olyan fogalom volt benne, amelyet nem értettem azonnal. Ez által az érdeklődésem is alvásba fulladt. Éreztem azonban, hogy dolgom van ezzel a könyvvel. Amikor a vezeklés fogalmat többször is átugrottam tovább növelve a szakadékot és a káoszt a megérteni való dolgok és az én képzeletem között. Zavart ez a helyzet, ezért rákerestem a vezeklés szó jelentésére és így bukkantam rá Sarkadi Kriszta oldalára, (www.csodautas.com) éppen a vezeklésről szóló cikkére. Innét kezdve nagyobb komolysággal és odafigyeléssel olvastam a könyvet és egyszer csak elkezdtem megérteni. Rájöttem, hogy eddig minden sorát azonnal megérteni és megtanulni akartam és ezáltal nehezítettem a helyzetemet. Rájöttem, hogy ezt a könyvet nem megtanulni kell, hanem csak hagyni, hogy felismerjem azokat az igazságokat, amik bennem, mindannyiunkban benne vannak. Rájöttem, hogy itt nincsenek rituálék, szimbólumok, módszerek, hogy ez valami más, teljesen más, mint amerre eddig jártam.
Meg kellett ismernem Sarkadi Krisztát, először egy két napos Mélyvíz elvonulásra mentem, majd beiratkoztam az egy éves Csodakurzusára. Közösségben fedezni fel a csodákat, hihetetlenül fantasztikus érzés. Most már nem tyúklépésben haladtam a felismerésekben, hanem mérföldes léptekkel. A társaim tükrök voltak, csodás tanítóim egyben. Az egy év olyan felismeréseket hozott, amiről álmodni sem mertem.
Elvégeztem Krisztánál a Csodatanárképzőt, mert elhívást éreztem arra, hogy másoknak is segítsek ebben a csodás emlékezésben. Első Csodautas csoportom 2015. októberében indult.
Sokat köszönhetek ezen az úton Bagdi Bellának is, akivel nagyon szeretetteljes a kapcsolatom. A dalaival, meditációival hatalmas segítséget adott a felismerésekben, az emlékezésben.
Most már tudok úgy élni, hogy nincsenek nagy hullámhegyek és hullámvölgyek a hangulatomban, az érzéseimben. Nem lettem „szent”, aki sosem szomorú és nem érik negatív hatások… de most, hogy tudatosságom növekedett, felismerem a helyzeteket, az ego és az illúzióim csalfa játékát. Olyan volt a változás, mint amikor először azt hiszed, „mázlid” van, hogy valami úgy jött össze, ahogy neked a legjobb, majd aztán az egész heted olyan, a hónapod és az életed. Mintha valaki szervezné helyetted a dolgokat… és már nincs benned a félelem, mint régen, amiatt, hogy most ugyan minden jól alakul, de annak valami „böjtje” lesz, mert tudod, hogy minden a javadat szolgálja.
Az elmúlt évek során ténylegesen megtapasztaltam, hogy a csodák megéléséhez semmi másra nincs szükség, mint arra, hogy belső terünket tisztán tartsuk. Tisztán az elvárásoktól, a félelmektől és a belőlük fakadó sérelmektől.
Szeretettel,
Csákvári Éva
Csak azért vagyok itt,hogy őszintén segítsek..
Azért vagyok itt, hogy Őt képviseljem, Aki küldött engem.
Nem kell a miatt aggódnom, hogy mit mondjak,
vagy mit tegyek, mert Ő fog irányítani, Aki küldött engem.
Örömmel megyek oda, ahová Ő küld, mert tudom, hogy Ő is velem tart.
Meggyógyulok, miközben hagyom, hogy Ő a gyógyításra tanítson.
(A Course in Miracles – A csodák tanítása 2/III/16)
