A példakép

Az én példaképem egy 8 éves kisfiú, Dávid. Lehet, hogy elsőre megdöbbentő, hiszen a gyerekek szoktak példaképet választani, olyan felnőtteket, akiknek az életútja pozitív minta számukra.. Én mégis azt gondolom, hogy nekem Dávid a példaképem.
De mit is jelent a példakép? „ Mintául választott személy, akiben a példakép választó különösen értékes, számára vonzó tulajdonságokat érez meg, vagy ismer fel.” (Zrinszky László – kislexikon.hu)
Dáviddal születése óta szoros a kapcsolatom. Nem napi találkozás szintjén, hanem, lelkileg, érzelmileg. Ő mindig is maga volt a megtestesült jóság és nyugalom. Értelme, érzelemvilága már egészen kiskorában magára vonta a figyelmemet. Például, amikor 4-5 éves korában testvérével a játszótéren játszottak , bátyja Marcika – kihasználva két év korkülönbségnyi erőfölényét, – mindig elsőnek ért le a csúszdán. Marcika nem tudott veszíteni, mindennél fontosabb volt számára, hogy nyerjen. Ekkor is így történt, mindig elsőnek ért le a csúszdáról és hangosan kiabálta, hogy : -Győztem, győztem . Dávid – aki felnőtt szemmel mindig veszített – boldogan, lelkesen éljenzett: Hurrá, Marcika győztél! Ez az eset azóta is sokszor eszembe jutott, hiszen legtöbbünket arra tanítottak, hogy veszíteni nem jó dolog, és mégis ez a csöpp kis emberke a maga 4 éves bölcsességével úgy gondolta, hogy ez a játék így jó, mert szeretett testvére boldog. (Marlo Morgan: Vidd hírét az igazaknak c. könyvében olvastam egyszer, hogy amikor az írónő mesélt az ausztrál őslakosoknak arról, hogy milyen játékokat játszanak a „civilizált” népek gyermekei, ők nem értették, hogy mi öröm van az olyan játékokban, amiben valaki nyer azon az áron, hogy valaki veszít. Hiszen akkor a vesztes szomorú. Azt érezteti a játék vele, hogy ő kevesebb, mint az, aki győzött.) Dávid sem szereti azokat a sportokat, hobbykat, amiben versengeni kell.
Dávidban csak szeretet van , képtelen megbántani bárkit, nem haragszik meg senkire és nagyon érzékeny a lelke. Nyitott az emberek felé, megértő. Mikor megkérdeztem, hogy van-e barátja az osztályban , azt mondta: Az egész osztály a barátom, mindenkit szeretek.. Spirituális érzékenysége is egész korán megmutatkozott: Még nem járt iskolába, mikor mp4 lejátszót kért szülinapjára, felvetette rá Bagdi Bella zenéit és azzal aludt el. Egyszer megkérdeztem, hogy szokott-e indulatot vagy félelmet érezni és hirtelen dönteni, mire Ő azt mondta: Tudod Tesó (igy szólítanak Ők), amikor döntenem kell, a szívemre teszem a kezem és amit abból érzek, azt választom. Ez is példaértékű kis tanítómtól, hogy mindig tudja, hogy szeretetből döntsön. Persze ez Nála még nem tudatos, nem kell figyelnie rá, mint nekem, nekünk, hanem tudattalanul is azt az erőt , energiát használja, amivel a földre született.
Hiszem, hogy sok ilyen „földre szállt angyal „ van köztünk, akik tanítani jöttek közénk. Ne gondoljuk, hogy mindent – beleértve a korlátainkat is – át kell adnunk Nekik. Figyelnünk kell Őket, és tanulni tőlük. Segíteni jöttek közénk., hogy példát mutassanak. Példát a tisztaságról, az őszinteségről, a szeretetről. A példa az, amit tudatosan követünk. Legyünk hát nyitottak és tudatosak Rájuk és ne gondoljuk hogy Ők csak gyerekek, tapasztalatlanok, ők még nem tudják, mit, hogyan kell tenni a világban, mert csakis az lehet a jó, amit mi tudunk. (Cs.É.)