„Minden erő Istentől való,
Ami nem Istentől való, az semmiféle erővel nem bír” (11/V/3)
Milyen jó lenne, ha igazán felfognánk és megértenénk ennek az idézetnek az üzenetét ! Ha így tennénk, akkor nem kellene küszködnünk az egónk által generált illúzióinkkal, mert azonnal felismernénk annak valótlanságát. Akkor tudnánk, hogy az egónak nincs is mozgatóereje, mert csak egy káprázat, amelybe az esetek többségében beleszédülünk.
Mit kell tennünk, hogy azt a tudást, amellyel születtünk használni tudjuk? A csodák tanítása azt a tanácsot adja, hogy távolítsunk el mindent, ami a tudás útjában áll. Ezt úgy tehetjük meg, ha megszabadulunk az illúzióktól azáltal, hogy „szemügyre vesszük őket” Vegyük észre, hogy mi tettük valóssá az ego mozgatóerőit, de ezt a hibát „együtt csendesen semmissé tehetjük”, aztán mögé tekintve megpillanthatjuk az igazságot. Együtt, csendesen. Tehát nem egy önálló, magányosan, küszködve megoldandó feladatként, hanem Istennel együtt ! Nem harsogva, erővel támadva, hanem csendesen. Ha szeretetben élünk, nem harsogunk, nem erőszakolunk rá sem magunkra, sem másokra semmit. Csendesen, türelmesen, azzal a magabiztos hittel, amellyel nekivágtunk ennek a földi megtapasztalásnak.
(Cs.É)