A feltámadás
Gyerekkoromban nagyon szerettem hallgatni a felnőttek beszélgetését. Imádtam a történeteiket a régi eseményekről, történésekről. Sokszor volt olyan, hogy nem értettem, amit beszélnek. Ilyen volt, amikor egyszer egy rokonlátogatás alkalmával az egyik rokonunk azt mondta a Nagymamámnak: Engem már olyan sokszor megműtöttek, kivették a mandulámat, a vakbelemet, az epémet, kivezették a vastagbelemet, nem is tudom, mi lesz velem a feltámadáskor ? Hogyan fog engem az Isten újból összerakni ? Gyerekként ez nagyon elgondolkodtatott. Nem nagyon találtam rá megoldást, de hát ez nem is az én gondom lesz, Isten majd csak talál rá valami megoldást, hogyan rakja össze a rokonom hiányzó darabjait – gondoltam.
Később rájöttem, hogy nem valószínű, hogy az elporladt testek lesznek összerakva, valami más megoldásnak kell itt lenni. A keresztények szerint a feltámadás az akkor jön el, ha Krisztus (aki Isten fia) újra testet ölt és eljön a földre, hogy nekünk örök életünk legyen.
Én ezt a választ a feltámadásra vonatkozóan , nem nagyon értettem, de ezt a részét én nem szeretném kritizálni, vagy boncolgatni, mert mindenkinek legyen hite szerint és én ezt tiszteletben szeretném tartani.
Számomra az elfogadható választ A csodák tanítása adta meg. Azt mondja, hogy Krisztusnak (az örök isteni részünknek) az ego felett aratott teljes diadala a feltámadás. Tehát akkor támadunk fel, ha az isteni szeretet vezérel bennünket minden gondolatunkban és cselekedetünkben. Tehát nem kell végigszenvednünk az életünket, eltűrni a rossz sorsunkat, amiket „az Isten mért ránk”, meghalnunk és majd a feltámadással némi kárpótlást nyernünk a földi pokolért, amit megéltünk. Mert már most, itt a földi életünkben eljöhet a feltámadás. Ha a életünket nem az ego befolyása alatt éljük, ha nem a félelem, és annak valamennyi aspektusa határozza meg a minden napunkat. Ha tudunk szeretettel fordulni MINDEN embertárunk felé, ha a szívünkben a szeretet, a feltétel nélküli szeretet az uralkodó.
„Higgy a feltámadásban, mert az már bekövetkezett, és benned következett be……..mert a feltámadás Isten Akarata…….a feltámadás az öröm jelképe……….Űgyelj hát testvéreid feltámadására, mert csak igy ébredhetsz fel Istenben, biztonságban körülvéve azáltal, ami öröktől fogva a tiéd.” (11/VI)
U.i. Ha humorosan akarnám befejezni, akkor azt mondanám: Nem mindegy, mi van kiírva a temető ajtajára: Fel! Támadunk. (ego) vagy Feltámadunk ! 😀
(Cs.É.)