1/VI. fejezet A jóvátétel ébredése
A fejezet a megfeszíttetés és a feltámadás értelmezéséről szól, tömör képi megfogalmazásban, ám a képek mögött igen hangsúlyos üzenetekkel.
Boldogok akik nem látnak és hisznek, mert akik hisznek a feltámadásban, meg is látják azt – szól a bibliából vett idézet. De mi is a feltámadás ? A feltámadás Krisztusnak az ego felett aratott teljes diadala – mondja a fejezet első pontja.
Aztán felteszi a kérdést: – Vajon a feltámadáshoz vagy a megfeszíttetéshez csatlakoznál inkább? És felteszi ugyanazt a kérdést más szavakkal: Elítélnéd, vagy inkább felszabadítanád-e testvéreidet ? A Csodák tanítása ezt a dualitást nagyon sok perspektívából tárgyalja .
A választ az érzékelésed adja meg., melyet a hiteddel sajátítottál el. Ha azt hiszed, a világ egy szörnyű, buktatókkal és fájdalmakkal teli hely, akkor ezt is fogod érzékelni. Azt érzékeled, ami a hited. Az eltérő tapasztalások eltérő hiedelmekre és eltérő érzékelésre vezetnek. Ha azt tapasztalod például, hogy a szomszédod, akivel először találkoztál mogorva volt, azt hiszed , hogy ö egy mogorva ember, így tekintesz rá és ezt is fogod érzékelni. Lehet, hogy csak betakarták a problémái, amelyekkel nem bírt aznap és nem tudott veled kedves lenni. Ugyanakkor egy másik szomszéd épp akkor találkozott vele, amikor boldog volt, mert pl. láthatta az unokáit, akkor Ő azt tapasztalta, hogy ez a szomszéd egy kedves, vidám ember, és a későbbiekben is így viszonyult hozzá és mindig kedvesnek érzékelte Őt. Ha te nem adsz esélyt arra, hogy megismerd őt, akkor ilyennek könyveled el, és ezt fogod róla mondani másoknak. Vagy például segítettél valakinek, de ő ezt nem értékelte, nem viszonozta, vagy nem volt érte hálás, akkor ez a tapasztalásod arra a hiedelemre vezetett, hogy nem érdemes segíteni, mert úgysem hálálják meg. A csodák tanítása azt mondja: „Hagyd, hogy a benned élő Krisztus végezze el az értelmezés feladatát, és ne próbáld kicsinyes, Isten Fiához méltatlan hiedelmekkel korlátozni azt, amit látsz.”
Mi volt tehát a kérdés: a megfeszíttetéshez, vagy a feltámadáshoz csatlakoznék-e ?
„A megfeszíttetés istene megfeszítést követel, és hívei engedelmeskednek neki. Megfeszítik magukat az ő nevében, mivel úgy hiszik, hogy Isten Fiának ereje az áldozathozatalból és a fájdalomból ered. „ Ha végig gondolom az előző kérdést, akkor NEM, nem a megfeszíttetést választom. De valóban nem azt teszem? Valóban nem esem a bűntudat és az áldozathozatal csapdájába? Valóban nem a félelem irányítja cselekedeteimet, gondolataimat? Valóban nem ítélkezem magam és testvéreim felett?
A feltámadás Istene kínálja nekem a boldog szabadságot, Őt akarom választani. Mert Ő olyan szabadságot ad, amelyben magam mögött hagyhatok minden félelmet , aggodalmat, kétségbeesést. Isten nem akar elvenni semmit, nem akar rám kényszeríteni semmit. Csak felajánlja az Isteni kegyelmet. Ha felismerem, ha átélem, én leszek az , aki örömmel , szabadon ajánlom fel a hűségemet.
A feltámadás az öröm jelképe, azé az örömé, amely felismeri szabadságát és annak kiapadhatatlan Forrását: Istent. Feltámadásom által ráébredek, hogy csak testvéreimmel együtt támadhatok fel, hiszen Isten minden egyes részében megtalálható az Ő teljes ereje. Ott van minden testvéremben, ahogy bennem is.
Nagyon fontos üzenetet ad a tanítás nekünk, akik már elindultunk az úton, hogy megismerjük Őt, és megismerjük általa magunkat:
7Te, aki már kezdesz felébredni, még mindig tudatában vagy az álmoknak – még nem feledkeztél meg róluk. 8Akkor felejted majd el az álmokat, és akkor leszel tudatos Krisztusra, ha másokat is felébresztesz, hogy megoszd velük megváltásodat .
(CS.É.)