Beteg legyek ? Meggyógyuljak ?
A csodák tanítása azt mondja, hogy a betegség a saját döntésünk, ….. és a gyógyulás is.
Miért lenne szükségünk a betegségre?
Van, akinek azért, mert csak így tudja a szülei, tanárai, testvérei, barátai figyelmét megkapni.( Csak akkor érzi a törődést, csak akkor érzi, hogy fontos nekik.) Van akinek azért, mert indokolttá tesz valamit amit tesz, vagy nem tesz meg. Ha betegek vagyunk nem kell iskolába, munkába, vendégségbe mennünk. Megtanultuk ezt gyerekkorunkban, elhoztuk magunkkal felnőtt korunkra is.
A betegség nem más, mint az igazság elleni védekezés – mondja A csodák tanítása. A betegséggel elleplezünk valamit tudat alatt, vagy éppen a tudatalattinkból származó berögzült, örököltnek vélt dolog az , ami betegségre „ösztönöz” bennünket. Egyre többen tudják már , hogy a gondolatainkkal betegítjük meg magunkat. A lelkünk betegszik meg először, aztán a testünk. Attól függ, mire fókuszálunk, mennyire engedjük át magunkat az ego gondolat folyamának. Ha a naponta átsuhanó 50-60 ezer gondolat mindegyikét nem tudjuk is kordában tartani, tudatossággal mégis egy-egy pillanatra meg tudjuk állítani, el tudjuk téríteni e gondolat folyamot. A gondolatok főként a múltból származó és a múlt képeiből gyártott jövőképpel kapcsolatosak ….és mi hagyjuk, hogy egónk ezekből a képekből összerakott jelenetekkel tartson sakkban bennünket. A félelem az, ami az esetek többségében le tud teríteni. Félünk és aggódunk, mert ez így szoktuk meg. Ez már –már biztonságos.
A jelenben lenni , a mostban élni egy új, megtanulandó feladat. Az ego gyakran legyőzött már bennünket. Ha egy gondolattal (félelem, aggódás) sakkban tudott tartani valamennyi ideig, akkor a betegség felütötte a fejét , és mi végre nyugalomra leltünk, mert akkor végre magunkkal lehettünk, kipihenhettük magunkat, elvonulhattunk a világtól. A betegség mindig biztos alibinek tűnt.
Terjedőben van egy új tudomány, a dr. Hammer féle újmedicina, amely ugyanazt mondja erről a témáról, mint A csodák tanítása, csak más szavakkal. Az újmedicina tudományosan bebizonyította, hogy a megélt konfliktusaink okozzák a testünkben az elváltozásokat. Attól függően, hogy mennyire intenzíven élünk meg egy konfliktust, mennyire ér váratlanul , és átmenetileg nem találunk rá megoldást, a biológiai természettörvények értelmében mindenképpen elváltozást , betegséget okoz.
Mindkét módszer lényege, hogy szembesüljünk azokkal a gondolatokkal, amelyek félelmet, fájdalmat, aggódást okoznak nekünk.. Ha nem találunk rá megoldást, akkor engedjük el. Legyünk tudatában, hogy azok az érzések, amik kibillentenek a lelki békénkből, mind felülvizsgálatra szorulnak. Semmit nem szabad tartogatnunk, semmit a szőnyeg alá söpörnünk. Önmagunkkal szemben mindig őszintén kell viselkednünk.
Természetesen ha csak elhatározás kérdése lenne, hogy beteg legyek-e, vagy meggyógyuljak, akkor mindig azt választanánk: persze, gyógyuljak meg.
De mit vagyunk hajlandóak tenni érte? Mit teszünk mi maguk? Elmegyünk orvoshoz, vagy egyéb divatos spirituális gyógyítóhoz, vagy mindkettőhöz? Mindegy nekem, csak valaki csináljon már valamit , hogy én meggyógyuljak. Én teszek érte, hisz eljöttem, kifizettem.
De valóban tettél érte? Hiába a sok jó tanács, ha TE MAGAD nem kezded el a belső nagytakarítást, a régi hitrendszereid felülvizsgálatát, ha nem éled meg tudatosan a pillanataidat, ha hagyod hogy éveken át az egód döntse el, hogy ösztönből mire, hogyan reagálsz. Az ehhez szükséges erő bennünk van, használjuk, éljünk vele!!