Rajtad kívül semmi nem menthet meg téged; rajtad kívül semmi nem adhatja meg neked a békét….rajtad kívül semmi nem okozhat fájdalmat neked,
semmi nem zavarhatja meg a békédet, semmi nem zaklathat fel.
(A csodák tanítása 70.lecke)
Milyen jó lenne, ha minden pillanatban tisztában lennénk ezzel, mert gyakran hisszük, hogy a bosszúságunk, haragunk, fájdalmunk okozója természetesen nem mi vagyunk, hanem valaki más. Könnyebb azt hinni, hogy rajtunk kívül álló ok miatt vagyunk dühösek, mint elfogadni ezt az igazságot: Mi döntöttünk úgy, hogy másokban keressük bajunk forrását. Sokkal egyszerűbb, megszokott, belénk nevelődött. Bosszúsak vagyunk, ha nem osztják a véleményünket, ha nem úgy reagálnak, ahogy elvártuk, ha nem hálásak azért amit tőlünk kaptak, ha nem azt teszik, amit mi gondolunk. Észre sem vesszük, hogy ezek a beidegződött, gyors reakciók mennyi fájdalmat okoznak nekünk. Szenvedünk, mert azt hisszük, a világ már csak ilyen, túl kell élni, meg kell edződni. Pedig van más út is, van más reakció is. Lehet, hogy fokozatosan kell ezt a tudatosságot az életünkbe bevinni. Először csak kisebb dolgoknál alkalmazni. pl. nem bosszankodni, ha bevág elénk egy autó, ha lekéstük a vonatot, ha valaki rosszkedvűen reagál a kedvességünkre. Érdemesebb befelé figyelni, tudatosabban élni. Legyen erősebb a lelki béke vágyunk, mint az egónk.