Lánysorozat – elfogadás 2

A lány állt a rekkenő hőségben, szemébe csorgott sós verítéke, és a könnyeivel küszködött. Keserű volt a cigaretta, amelyet idegcsillapításként elszívott a hotel előtt állva. Most az sem zavarta, hogy nem szokott utcán dohányozni. Forrt benne a keserűség és a csalódottságát sem enyhítette semmi. Egyáltalán nem így terveztem – gondolta. Amikor elhatározta, hogy eljön erre a 4 napos tanfolyamra, és szobát foglalt egy neves hotelben, olyan szabad, céltudatos nőnek érezte magát. Bár évekig itt tanult és a munkája is gyakran ide köti, mégis örömmel jött fel a fővárosba és nem gondolta, hogy éppen aznap dől meg a hőségrekord. A tanfolyamon jól érezte magát és boldog izgalommal képzelte el a szállodai szobát, amelyet a képen látott. Bejelentkezik, lezuhanyzik , kiül majd a teraszra és olvas végre zavartalanul. Nem kell vacsorát főznie, takarítania és nem kell lopva szabadidőt csinálnia magának. Szabad lesz négy napig! A rekkenő hőség ellenére is boldog volt. Aztán amikor a kocsival beállt a szálloda sötét garázsába, és felment a sötét lépcsőházon keresztül a sötét szobájába, alább hagyott a lelkesedése. A szobában , – amely akkora volt, mint otthon a spájz – elviselhetetlen meleg volt, de se terasz, se légkondi. Kinyitotta az ablakot és lenézett a négysávos úton rohanó autókra. A levegő meg sem mozdult, a ruhája rátapadt. Lerohant a szálloda elé és rágyújtott. A délutáni nap erősen rátűzött, sehol egy árnyék, és ő nem tudta uralni a csalódottságát. Hazamegyek, 40 perc alatt hazaérek, én itt nem maradok – gondolta. Egója készségesen sorolta a nyomós érveket, hogy miért jó, ha ezt teszi, mert ez a helyzet igenis felháborító, kibírhatatlan, méltatlan, jogosan dühítő.
Ám ekkor eszébe jutott egy szó : Elfogadás. Na, neee! Sok mindent elfogadtam, sokszor beszéltem is róla másoknak, hogy ez milyen fontos, de nem, ezt a helyzetet nem tűröm el. Egója fülelni kezdett, mert részéről ez egy sima megnyert csatának látszott, most mi ez az ingadozás? A lányban azonban érlelődött az elhatározás. A régi énem már rég itt hagyott volna csapot-papot – gondolta, – de én nem akarom feladni. Mi lenne, ha mégsem futamodnék meg, csak azért , mert nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elterveztem?
– Elfogadom ezt a helyzetet olyannak , amilyen – jutott eszébe egy mondat, és félhangosan ki is mondta. A helyzet abszurditásán elmosolyodott. Itt állok Pesten, egy forgalmas utcán izzadtan, koszosan és mint egy félnótás hangosan beszélek – gondolta. Felment a szállodai szobába és lezuhanyzott. Érdekes, hogy amint döntöttem, hogy elfogadom ezt a helyzetet és megélem bármilyen is, nem címkézem, megnyugodtam. Érezte, hogy csatát nyert. Éjjel még nyolcszor kellett zuhanyoznia, hogy elviselhető legyen a hőség, és az sem zavarta, amikor két zuhanyzás között, éjfél körül beállt egy busz és egy orosz diákcsoport szállt le nagy zajjal, majd kereste meg a szobáját . Másnap mindezek ellenére kipihenten és jó kedvűen ébredt. Jó érzéssel töltötte el, hogy nem adta fel. Nem az egó dacos harcát, hanem tudatossággal a békét választotta, és ez a választás valóban békét és megnyugvást hozott számára.