A lány nem értette, hogy mi baja van. Mi az a nyugtalanító érzés, ami belülről feszíti? Végiggondolta a nap történéseit, de nem talált rá magyarázatot. Érezte, hogy a szomorúság és a gyomorszorító érzés együtt van jelen benne. Menni szeretett volna valahova. Mindegy hova, csak menni, el innét. De miért akarok menni? Mi elől menekülök?- kérdezgette magától, de semmi válasz.
Próbálta tudatosan kielemezni az érzést, amely nem hagyja nyugodni. Eszébe jutottak azok a napfényes reggelek, amikor hálatelt szívvel tudott nekiindulni a napnak. Próbálta felidézni , milyen volt felszabadultnak lenni. Nem sikerült. Próbálta elképzelni a napsütést. Kinézett az ablakon , a szomorúan szemerkélő esőbe , becsukta a szemét és vízualizálta a tegnapi képet . Süt a nap, hallja a madarak csiripelését , az ég felhőtlen, vakítóan kék…..és akkor beugrott. A gyomrába nyilallt az érzés, milyen fájdalmat érzett, amikor az idilli nyugalmat megzavarta, tönkretette társa irigy megjegyzése, rosszindulatú véleménye és durva reagálása. Na, most legalább nyakon csíptelek – gondolta magában. Valóban tegnap óta érzem ezt a belső, lelki fájdalmat – nyugtázta. Tudatosság, megbocsátás, szeretet – indult el benne a gondolat. Megbocsátok, megbocsátok, megbocsátok- ismételgette görcsösen. Bárcsak ezek varázsszavak lennének és hipp-hopp elmúlna tőle minden rossz érzésem!
Kinyitotta a könyvet, amit mindenhová magával cipelt, mert tele volt olyan megnyugtató mondatokkal, amit öröm volt olvasni, ami a lelkének igazi megnyugvást és boldogságot okozott. De most nem jutottak el értelméhez és szívéhez a szavak. Olvasta, majd egy idő után letette. Az érzés, amely a nap nyugalmát elvette, még most is ott kísértett. Tompábban, de érezte még a fájdalmat és a menekülési vágyat
Vett egy pár mély levegőt és megpróbált megnyugodni. Eszébe jutott egy régi módszer,amely mindig segített neki , amikor valami megzavarta a nyugalmát. Elkezdte magában sorolni, hogy mi mindenért lehet hálás. Először kényszeredetten vette sorra azokat a körülményeket, személyeket, amikért és, akikért hálás lehet. Az emberek – akikért hálát érzett – , eszébe juttattak eseményeket,érzéseket , és elkezdett oldódni benne a feszültség. Önkéntelenül a szívére tette a kezét és érezte, hogy elönti a szeretet. Ismerős volt neki ez a „nem tudom miért de nagyon boldog vagyok” érzés. Elmosolyodott, mert ezt a meccset az ego kísértésével szemben megint sikerült megnyernie. Kinézett a szemerkélő esőbe és vidáman törölte le a könnyeit.
