Lánysorozat- elfogadás
A lány vállát rázta a zokogás, szép arcán patakokban folyt a könny.
– De Ti nem ismeritek a bátyámat! – emelte fel könnyes szemét. Teljesen más, mint én. Mindig, mindenre ráér, nincsenek céljai. Ráadásul Anyámék is mindig kényeztetik. Harminc éves lesz , és még semmit nem tett le az asztalra. Nekem bezzeg már óvodás koromban is mindig a legjobbnak kellett lennem. Legyél a legügyesebb ugrifüles – ezzel indított Apám az iskolába. És én mindig az voltam. Jó … Tovább olvasom