blogom kategória bejegyzései

„Igazad van, az élet tényleg csoda. Erről a legtöbb ember megfeledkezik. Kizárólag problémákra, értelmetlen törekvésekre, ostoba rögeszmékre és arra összpontosítják a figyelmüket, hogy mi hiányzik az életükből. És magától értetődőnek tartják, hogy reggelente felébrednek, érzik a szívverésüket, használják csodás érzékeiket, megszokott dolog számukra, hogy kifejezik gondolataikat, szeretetüket, egyéniségüket, és eszükbe sem jut, hogy eme adományok mindegyike önmagában is valóságos csoda. Elfogadják az élet adományát, és eltékozolják.
(Anand Dilvar: RAB testbe zárt lélek)
Ezt gondolta egy balesetet szenvedett fiú, … Tovább olvasom →

Ma este láttam egy dokumentum filmet egy férfiról, akit azzal hívott fel a könyvelője, hogy ha aznap éjfélig elhagyja az országot és 10 hónapig távol marad, két ezer font adó visszatérítést fog kapni. A férfi elrohant a közeli város utazási irodájába és kért egy jegyet bárhova, ahova éjfél előtt indul repülőgép. Csak egy ilyen út volt : Ibizára ment egy gép . Gyorsan felhívta a testvérét, hogy volt-e már Ibizán, milyen hely. A testvére megnyugtatta, jó hely, buli, napfény, csajok.
Tovább olvasom →

A csodák tanítása többször is hangsúlyozza, hogy csak a szeretet létezik, ezen kívül minden más illúzió. A szeretet az egység. A szeretet az Isten.
Ha nem a szeretetet érzékeled az azt jelenti, hogy megtanultad azt, amit mások már megcímkéztek – szomorúság, harag, düh, szorongás, félelem …stb.
Ezek az érzések mind egyet jelentenek, mégpedig azt, hogy számodra nem … Tovább olvasom →

A fiú haragudott az anyjára, mert – dühében ugyan, de – nagyon megbántotta őt. Tudta, hogy az anyja a szavaival „ölni tud”, de mégis minden alkalommal megdöbbent, amikor a bántó szavakat hallotta. Nem tudtak közös nevezőre jutni, mert Ő, az anyja minden kérdésében bántást, felelősségre vonást érzett, amire vissza kellett vágnia, és ebből mindig veszekedés lett.
Az anya rettegve várta az Anyák Napját. Fia évekig vele lakott és a végére sokat veszekedtek. Kicsit megkönnyebbült, mikor a fiú másik városban … Tovább olvasom →

„Isten neked rendelt Akarata a tökéletes boldogság. Miért döntenél hát az Ő Akarata ellenében? Megadatott neked a szerep, amelyet neked szán tervében, hogy visszatérhess az Ő Akaratához. E szerep éppoly létfontosságú a terv, mint a saját boldogságod érdekében. Örömödnek ki kell teljesednie, hogy megértsék az Ő tervét azok, akikhez Ő küld téged. Ragyogó arcod által testvéreid is meglátják majd feladatukat, boldog nevetésedben pedig meghallják majd Isten hangját.” (100.lecke/2)
Vajon tisztában vagyunk-e ezzel a szereppel? Eszünkbe jut e a hála, … Tovább olvasom →

Az utolsó hasztalan út
A Csodák Tanítása hangsúlyozza, hogy szabadon megválaszthatjuk, hogy az egonk vagy a szellemünk nyelvén szólunk-e. „Ha a szellemed szavaival szólsz, azt választod, hogy elcsendesedsz, és elismered, hogy én vagyok Isten. Ha az ego nyelvén szólsz, sokkal inkább tagadod, mintsem megerősíted a tudást és ellehetetleníted magad. „ (Törzsszöveg IV/Bevezető)
Azt mondja a tanítás, hogy legyen ez az utolsó hasztalan utunk, amikor még tanulunk, és e tanulás közben hol egyik, hol másik úton járunk annak érdekében, … Tovább olvasom →

Amikor Eckhart Tolletól megkérdezték , hogy hibázott-e az Univerzum az ego létrehozásával, ezt válaszolta :
Az ego bizonyos szemszögből őrültnek tűnik, de egy magasabb nézőpontból ez nem több, mint a faj evolúciós folyamatának része, az evolúció lépcsőfoka.
Az ego mára túllépte hasznosságát, bár eddig nagyon is megvolt a hasznossága. Most kezdjük el észrevenni az őrültségét, mert közelítünk az emberiség fejlődésének következő szakaszához.
Korábban senki nem látta az ego őrültségét, néhány megvilágosodott mester kivételével. (Buddha szerint az ego … Tovább olvasom →

Beteg legyek ? Meggyógyuljak ?

A csodák tanítása azt mondja, hogy a betegség a saját döntésünk, ….. és a gyógyulás is.
Miért lenne szükségünk a betegségre?
Van, akinek azért, mert csak így tudja a szülei, tanárai, testvérei, barátai figyelmét megkapni.( Csak akkor érzi a törődést, csak akkor érzi, hogy fontos nekik.) Van akinek … Tovább olvasom →

A lány állt a rekkenő hőségben, szemébe csorgott sós verítéke, és a könnyeivel küszködött. Keserű volt a cigaretta, amelyet idegcsillapításként elszívott a hotel előtt állva. Most az sem zavarta, hogy nem szokott utcán dohányozni. Forrt benne a keserűség és a csalódottságát sem enyhítette semmi. Egyáltalán nem így terveztem – gondolta. Amikor elhatározta, hogy eljön erre a 4 napos tanfolyamra, és szobát foglalt egy neves hotelben, olyan szabad, céltudatos nőnek érezte magát. Bár évekig itt tanult és a munkája … Tovább olvasom →

A fiú megbabonázva nézte a bejárati ajtót, ami a lány mögött csendesen becsukódott. – Nem mehet el, nem hagyhat el engem ! De hát miért,miért ,miért? Utána kell mennem és könyörögni Neki – gondolta, de nem mozdult, valami visszatartotta. Letaglózta ez a hirtelen jött búcsújelenet. Tegnap még minden rendben volt. Gyorsan lepörögtek előtte kapcsolatuk boldog pillanatai. Kétségbeesetten próbálta igazolni önmaga előtt, hogy köztük minden rendben volt. Az emlékezés inkább fájdalmat, mint megnyugvást hozott.
A lány későn járt … Tovább olvasom →